Termesztéstechnológiák / Rozs termesztéstechnológiája

Rozs termesztéstechnológiája

 

PROTECTOR

 

Legfontosabb rozstermelő tájaink a Nyírség és a Duna-Tisza köze, valamint Somogy, Veszprém és Zala megyék gyengébb termékenységű talajain is megfelelő hozamot várhatunk.
A rozs igénytelen - extenzív - gabonaféle, amelynek termőképessége és terméshozama is lényegesen alacsonyabb a búzáénál, a hazai termésátlagok mindig elmaradtak más gabonaféléktől.
A rozs a legsokoldalúbb gabonafélénk. Mint kenyérgabona, lisztjéből jó minőségű kenyér készíthető, tisztán vagy búzával keverve is feldolgozható. Melléktermékei is értékesek; korpája kiváló abraktakarmány; hosszú szalmája nem csak almozásra, hanem zsuppszalmaként is felhasználható tetőfedésre, facsemeték csomagolására.  Mindezek mellett a rozs fontos zöldtrágya- illetve zöldtakarmánynövény. A tisztán vetett zöldrozs, vagy őszi bükkönyös keverékei - tavasszal - a legkorábban etethető takarmányok. A homoki szőlőültetvényeken és gyümölcsösökben a legbiztonságosabban termeszthető talajvédő- és zöldtrágyanövény.

 

Biológiai jellemzés

A rozs gyökér- és hajtásrendszere, virágzata alaktanilag hasonló a többi gabonaféléhez. Hosszú szár, fejlett gyökérzet, erősebb bokrosodási képesség és kölcsönös megporzással történő termékenyülés jellemzi.
A kalász szerkezete hasonló a búzáéhoz, de kevesebb a virágok száma, melyekből kettő termékenyül meg. A virágzás nagyobbrészt az időjárástól függ. Esős, hűvös időben a virágzás elhúzódhat, a megporzás bizonytalanná válhat.
A rozs szemtermése hosszúkás, keresztmetszetre háromszög, színe zöldes- vagy sárgásszürke, ezermagtömege 25-46 g. Lisztje vízzel kimosható sikért nem tartalmaz, azonban lizin-tartalma magasabb a búzáénál.

 

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

A rozs a hűvösebb, csapadékosabb éghajlat növénye, de jó szárazságtűrő. A gabonafélék közül a leginkább fagytűrő, ezért hűvösebb éghajlatokon illetve hazánkban mindenütt termeszthető.
A hosszú és csapadékos enyhe ősz kedvez kezdeti fejlődésének, mivel ilyenkor gyökérzete jól kifejlődik, elbokrosodik. Tavasszal alacsony a hőigénye, korán szárba szökken. Később már érzékeny a hidegre, a nyitva virágzó rozsban nagy kárt okozhatnak a tavaszi fagyok.
Kalászoláskor igényli a legtöbb nedvességet, ha nagyon száraz a tavasz, jelentősen csökkenhet a termés. Érését a száraz meleg kedvezőtlenül befolyásolhatja, de hazánkban általában beérik a kánikulai időszak beköszönte előtt.

A gyengébb adottságú talajokhoz kiválóan alkalmazkodik. Minden talajon megterem, ahol nincs pangó nedvesség, a tápanyagokban szegényebb talajokon is kielégítő termést ad.
Jobb talajokon többet terem, de ilyen talajokon kifizetődőbb búzát termeszteni. Hazánkban a soványabb homoktalajok és sekély termőrétegû erdőtalajok optimális növénye, jól tűri a homokverést is.

A gabonafélék közül a rozs legkevésbé igényes az előveteményekre, önmaga, vagy más gabona után is vethető. Igénytelenségének okai a gyors fejlődés és a gyomelnyomó képesség. Betegségekre, kártevőkre nem érzékeny. Korán kell vetni, ezért jó előveteményei, amelyek korán lekerülnek; jobb talajokon az elővetemény megválasztásának irányelvei azonosak a búzáéval. Homoktalajokon legkedvezőbb előveteményei a csillagfürt, a fővetésű csalamádé és a korán lekerülő kapások.

 

Trágyázás

A rozs fejlett gyökérzetével jól hasznosítja a talajok tápanyag-készletét, kisebb a tápanyagigénye, mint a többi gabonának. Sovány talajokon termeszthetjük zöldtrágyázás után is, de jobb homokon helyesebb a zöldtrágyanövényeket kapásnövények előtt vetni és utánuk következzen a rozs.

Trágyázásánál nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és tápanyagarányú műtrágyák használata, a termés nagyságát a rozsnál a nitrogén mennyisége dönti el. A túladagolásra nagyon vigyázzunk, mert a rozs könnyen megdőlhet.  A rozs fajlagos tápanyagigénye 100 kg szemtermés és a hozzátartozó szalma NPK tartalma alapján: 2,6 kg N, 1,2 kg P2O5, 2,6 kg K2O.
Közepes és gyenge N, P, K, ellátottságú talajokon 1 tonna szemtermés biztosításához: 32-41 kg N, 21-27 kg P, 24-29 kg K az optimális.
A nitrogén, foszfor és káliumtartalmú műtrágyák használatának irányelvei és módjai az alap- és fejtrágyázás, módszerei lényegében azonosak a többi kalászos gabona trágyázási irányelveivel.

 

Talajelőkészítés

Kötöttebb talajokon a rozs talajelőkészítése megegyezik a búza talajelőkészítésével, csak a rozsot sekélyebben és korábban vetjük, tehát fokozottabban kell törekedni az ülepedett magágy biztosítására.
Homoktalajokon a talajelőkészítés legnagyobb mértékben a homokmozgás veszélyétől függ. Futóhomokos talajon nem végzünk tarlóhántást, hanem közvetlenül vetés előtti vetőszántást alkalmazzunk, amelyet gyűrűshengerrel tömörítsünk. Simahengert ne használjunk, mert a homokot a szél könnyen kikezdi, szélerózió, homokverés léphet fel. Lazább homokon a tömörítést, zárást tüskeboronával vagy fogassal végezzük. Ha a terület kigyomosodik, akkor tárcsázásra, hengerezésre vagy fogasolásra van szükség. A magágyat homoktalajokon kombinátorral vagy ásóboronával készítsük el.

 

Vetés

A rozsnál fontos a korai vetés, optimális vetésideje gyengébb talajokon szeptember első fele, jobb talajokon szeptember második fele, mindenesetre szeptember végéig fejezzük be.
Ha nem vetjük el megfelelő időben, nem bokrosodik kellőképpen és tavasszal a korai szárbaindulás miatt ritka lehet az állomány. Nem szabad mélyre vetni, kötött talajokon 2-3 cm, laza talajokon 3-5 cm legyen a vetésmélység, a mélyebb vetés késleltetheti a kelést és a bokrosodást.
A vetőmagszükséglet megállapításánál folyóméterenként elég 50-60 szem, vagyis hektáronként 4-5 millió csíra, ez kiváló minőségű vetőmag esetén 130-150 kg/ha mennyiségnek felel meg. A rozs termésének ezermagtömege átlagosan 34 g, a szórva vetés nem javasolt. Vetés után gyűrűshengert is járassunk a szeles erózió mérséklése céljából.

 

Növényápolás

A vetést követően gondoskodni kell a tél végi vízállásos vagy kora tavaszi belvizes területeken vízelvezető barázdák, árkok készítéséről, mivel a gyors vízmentesítés fontos feladat.
A jól bokrosodott rozs a talajt beárnyékolja, ebből következik, hogy jó gyomelnyomó, vegyszeres gyomirtásra ezért általában nincs szükség. Gyengébb fejlődésekor több káros gyom fordulhat elő úgymint aprószulák, repcsényretek, vadzab, ezek ellen herbicidekkel védekezhetünk. Betegségei közül a fuzáriumos gyökérrothadás, a csíkos mozaikvírus, a barnarozsda, a kőüszög, a porüszög és az anyarozs támadhatja leggyakrabban. A csávázás fontos szerepet játszik a preventív védekezésben.
Leggyakoribb kártevői a drótférgek, pajorok, a kendermagbogár, gabona poloskák, gabonalegyek.
A talajfertőtlenítés jó megelőző védekezés.

 

Betakarítás és tárolás

A rozs június végén-július elején érik, azonban tartós kánikula, 40 C⁰-ot meghaladó hőmérséklet esetén az állomány kipusztulhat. Betakarításához a legmegfelelőbb érési fokozat a viaszérés vége, illetve a teljes érés kezdete; egymenetes aratáshoz a teljes érés időszaka javasolt.
A rozs nem pereg annyira mint a többi gabonaféle, ezért aratásával jobban lehet várni, azonban ilyenkor fokozódhat a pergési veszteség. Célszerű egymenetben aratni, de hosszú, sokoldalúan felhasználható szalmája miatt a kétmenetes aratás gyakrabban szóba kerülhet.
Szalmája a szemtermés tömegének kb. 2,5-szerese, ennek betakarítási irányelvei mindenben azonosak a búzáéval.

A betakarított termést nagyon gondosan kell tárolni mivel hamar bemelegszik, ekkor minősége jelentősen romolhat. A termés minőségének vizsgálatakor - a búzához hasonlóan - a hektolitertömeget és az ezermagtömeget, valamint acélosságát veszik figyelembe.
Termésében nincs vízzel kioldható sikér, vázának minőségét a keményítő és a nyálkaanyagok tulajdonságai határozzák meg. Ha a betakarítás száraz időben történt és nincsenek csírázásnak indult szemek, kiváló minőségű malomipari alapanyagot kapunk. A rozsliszt minőségvizsgálatának műszerei csak a különböző mértékben kicsírázott szemek, illetve lisztek közötti minőségek vizsgálatára alkalmasak, a teljes vizsgálathoz általában szükség van úgynevezett próbasütésre is.